Beszéljünk róla: Autoimmun betegségek, nők és a lélek szerepe.

(In English, see below)

Az elmúlt időszakban egy olyan téma került közel hozzám — személyes érintettség miatt is — amelyről még mindig túl keveset beszélünk: az autoimmun betegségek, valamint azok lelki és társadalmi összefüggései.

De mi is pontosan az autoimmun betegség?
Ez egy olyan állapot, amikor az immunrendszer tévedésből a saját sejtjeit és szöveteit támadja meg, krónikus gyulladást okozva. Ide tartozik többek között a Hashimoto-thyreoiditis, a lupus (SLE), a reumatoid artritisz, a sclerosis multiplex, a cöliákia, és még sok más betegség.

Miért érintik az autoimmun betegségek különösen a nőket?

A statisztikák szerint a nők háromszor nagyobb eséllyel szenvednek autoimmun betegségekben. Ennek oka összetett:

• a női hormonrendszer sajátosságai,

• a genetikai tényezők,

• az immunrendszer működésének nemi különbségei,

• a társadalmi terhelés és a nőkre jellemző szerepek kombinációja.

A mai nők gyakran egyszerre dolgoznak, gondoskodnak, megfelelnek otthon és a munkahelyen, közben pedig sokszor elnyomják saját érzéseiket. A krónikus stressz, a túlterheltség, a maximalizmus és az érzelmek elfojtása mind olyan tényezők, amelyek hozzájárulhatnak az immunrendszer túlaktiválásához.

Mégis, sokszor halljuk magunktól vagy másoktól:
„Biztos csak fáradt vagyok.”
„Nem akarok panaszkodni.”
„Csak túlreagálom.”

Ezek a mondatok tovább erősítik a láthatatlanság érzését és a szégyent.

Miért fontos normalizálni az autoimmun betegségeket?

Mert az, hogy beszélünk róluk, azt üzeni:
nem vagy egyedül, nem a te hibád, és amit átélsz, az valós és érthető.

A normalizálás azt is jelenti, hogy a nők mernek:

• segítséget kérni,

• kiállni magukért az egészségügyben,

• megosztani a tapasztalataikat,

• határokat húzni,

• időt szánni önmagukra és a gyógyulásra.

Ez érzelmileg felszabadít, és bizonyítottan csökkenti a stresszt — ami az autoimmun betegségek egyik legerősebb kiváltó és fenntartó tényezője.

Miért kulcsfontosságú a tapasztalatok megosztása?

Az autoimmun betegségeknél gyakran találkozunk azzal a mondattal:
„Nincs gyógymód.”

Ez rendkívül ijesztő tud lenni, különösen friss diagnózis esetén. Én magam is csak azt a választ kaptam, mikor reumatoid artritisszel diagnosztizáltak, hogy „ha begyulladnak az izületei, vegyen be egy ibuprofent”. A diagnózisom után teljesen elkeseredve azt éreztem hogy, nincs mozgásterem, nincs kontrollom a saját testem felett.

Mégis, amikor elkezdtem:

• a gyulladáscsökkentő étrendet,

• a tudatos stresszkezelést,

• a határaim kijelölését,

• az érzelmi világom rendezését,

• a testem jelzéseinek meghallgatását,

…a tüneteim szinte teljesen elmúltak. Nem gyors csodaként, hanem következetes, szeretetteljes odafigyelés eredményeként.

Ezért is létfontosságú, hogy a nők megosszák a tapasztalataikat. Mert amikor az orvosi rendszer azt mondja: „nincs gyógymód”, az gyakran csak annyit jelent:
nincs gyógyszer.

De ez nem jelenti azt, hogy nincs remény, vagy nincs befolyásunk arra, hogyan érzünk, mennyire élhető az életünk, és hogyan reagál a testünk.

A történetek erőt, iránymutatást és reményt adnak — és megmutatják, hogy a gyógyulás útja sokrétű lehet:
orvosi ellátás, életmódváltás, pszichológiai támogatás, önismeret, és közösségi erő együttese.

A test és lélek párbeszéde — miért elengedhetetlen?

Az autoimmun betegségek nem csupán testi folyamatok. Sokszor a test olyan feszültségeket jelez vissza, amelyeket a lélek régóta hordoz.

Ha erről tudatosan beszélünk:

• csökkentjük az önhibáztatást,

• csökkentjük a szégyent,

• teret adunk az együttérzésnek — önmagunkkal és másokkal szemben is.

Amikor egy nő megtanulja nem hibáztatni magát, hanem szeretettel figyelni a testét, az önmagában gyógyító hatású.

Összegzés: Miért kell beszélnünk az autoimmun betegségekről?

Mert:

• sokkal gyakoribbak, mint hinnénk,

• leginkább nőket érintenek,

• mély pszichológiai és társadalmi gyökereik vannak,

• a tapasztalatok megosztása erőt ad és utat mutat,

• az életmódváltás, stresszkezelés és önismeret valódi, mérhető javulást hozhat,

• és mert a nőknek joguk van megérteni, mi zajlik bennük — testileg és lelkileg.

Ha normalizáljuk, hogy ezek a betegségek léteznek és beszélünk róluk, akkor a test üzeneteit nem teherként, hanem útmutatásként tudjuk értelmezni — és ez már önmagában is egy hatalmas lépés a gyógyulás felé.

🇬🇧Let's talk about it: Autoimmune diseases, women, and the importance of the psychological aspect.

Recently, a topic has been close to my heart — partly because it affects me on a personal level — that we still don't talk about enough: autoimmune diseases and their psychological and social implications.

But what exactly is an autoimmune disease? It is a condition in which the immune system mistakenly attacks its own cells and tissues, causing chronic inflammation. This includes Hashimoto's thyroiditis, lupus (SLE), rheumatoid arthritis, multiple sclerosis, celiac disease, and many other diseases.

Why do autoimmune diseases affect women in particular?

According to statistics, women are three times more likely to suffer from autoimmune diseases. The reasons for this are complex:

• the peculiarities of the female hormonal system,

• genetic factors,

• gender differences in the functioning of the immune system,

• the combination of social stress and the roles traditionally assigned to women.

Today's women often work, care for others, and strive to meet expectations at home and at work, while often suppressing their own feelings. Chronic stress, overload, perfectionism, and suppression of emotions are all factors that can contribute to overactivation of the immune system.

Yet we often hear ourselves or others say:

"I'm probably just tired."
"I don't want to complain."
"I'm just overreacting."

These statements further reinforce feelings of invisibility and shame.

Why is it important to normalize autoimmune diseases?

Because talking about them sends out a message:

You are not alone, it is not your fault, and what you are going through is real and valid.

Normalization also means that women feel empowered to:

• ask for help,

• stand up for themselves in healthcare,

• share their experiences,

• set boundaries,

• and take time for themselves and their recovery.

This is emotionally liberating and has been proven to reduce stress—one of the strongest triggers and contributing factors of autoimmune diseases.

Why is sharing experiences so important?

With autoimmune diseases, we often hear the phrase: "There is no cure."

This can be extremely frightening, especially when you have just been diagnosed. When I was diagnosed with rheumatoid arthritis, the only advice I received was, "If your joints become inflamed, take ibuprofen." After my diagnosis, I felt completely hopeless, as if I had no options to get better and no control over my own body.

However, when I started:

• an anti-inflammatory diet,

• conscious stress management,

• setting boundaries,

• organizing my emotional world,

• listening to my body's signals,
  

...my symptoms almost completely disappeared. Not as a quick miracle, but as a result of consistent, loving attention.

That's why it's so important for women to share their experiences. Because when the medical system says, "there is no cure," it often just means there is no medication.

But that doesn't mean there's no hope, or that we have no influence over how we feel, how much we can enjoy life, and how our bodies respond.

These stories give us strength, guidance, and hope—and show us that the path to healing can be multifaceted:
a combination of medical care, lifestyle changes, psychological support, self-awareness, and community strength.

The dialogue between body and soul—why is it essential?

Autoimmune diseases are not just physical processes. Often, the body reflects tensions that the soul has been carrying for a long time.

When we talk about this consciously:

• we reduce self-blame,

• we reduce shame,

• we make room for compassion — both for ourselves and for others.

When we, as women learn not to blame ourselves, but to listen to our body with love, it has a healing effect in itself.

In conclusion, we need to talk about  autoimmune diseases because:

• they are much more common than we think,

• they mostly affect women,

• they have deep psychological and social roots,

• sharing experiences gives strength and shows the way forward,

• lifestyle changes, stress management, and self-awareness can bring real, measurable improvement,

• and because women have the right to understand what is going on inside them — physically and mentally.

If we normalize these conditions and talk about them, then we can understand the body's messages not as a burden, but as guidance—and that in itself is a huge step toward healing.